Metamorfózis

Fotó: H. Baranyai Edina

Végy egy fehér zsebkendőt, vagy egy fehér terítőt, esetleg egy nagy lepedőt. Testvérek ők, hasonlóak, négy sarkuk van, gyűrhetőek és unalmasan fehérek.

Legkisebb testvér, zsebkendő: akár csipkés, akár nem, sorsa mégis szánandó, hisz orrocskádat fújod bele, esetleg a négy sarkára köthetsz csomót, úgy megvéd a tűző naptól.
Középső testvér, terítő: ő sem irigyelhető! Igaz, jól mutat szép tányér alatt, de ahogy az ebéd halad, tisztaságát veszítve, nem tetszetős a kelme!
Legnagyobb testvér a lepedő. Az ő sorsa sem túl meglepő: álmunk mozdulatát őrzi. S ha egy téli este mégis a falra simul, s vetítünk rá, a kép emlékét ritkán őrzi. Visszamegy a nagy komódba, s lepedővé válik újra.
Ez a három fehér testvér így élt mindig, szerényecskén unalmasan, köznapian, mesék nélkül, kalandtalan!

Ám egyszer csak, néhány bábos, gondolt egyet, megfogták a zsebkendőket, terítőket, lepedőket, s varázslatot tettek velük: Gyűrögették, hajtogatták, megcsomózták, beráncolták, simogatták, csavargatták…
És a vége: égbe szálló hattyúcsapat; csivitelő siserehad; pillangók hófehér szárnnyal; hószín rétek sok virággal, csupa fehér szivárvánnyal.
Elámult az egész világ: Uramfia! Ezt a csodát! Az unalmas zsebkendőkből, hétköznapi terítőkből, négyszögletű lepedőkből színes világ született meg, kalandos, mesés és kerek!

Ámulni, ha ti is akartok, nézzétek meg, mit a bábosok két kezükkel varázsolnak.

Dramaturg és rendező: Prof. Rau Krzysztof
Zene: Łuczak Robert
Koreográfia: Wiśniewski Tadeusz
Koreográfiai asszisztens: Jakubaszek Dariusz

Játsszák:
Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas
Ragán Edit
Rab Viki
Szúkenyik Tamás